Szüleink elmondásai alapján csecsemő korunkban kezdődött kapcsolatunk, hisz Csabi egyik kedvence mondata, hogy „már a rácsos ágyba összeraktak minket”. Egy baráti társaságba jártak Ők, és amikor összejöttek cseverészni, bulizni a gyerekeket is magukkal vitték, így már nagy esélyünk volt 1975 tájékán találkozni.

Mindketten táncolni jártuk, ugyanazon épületbe. A néptáncos fiúk előszerettel jártak fel az emeletre kilesni a társastáncos lányokat. Egy közös szórakozó hely, az akkori Ifi Ház disco hozta meg a lehetőséget a nagy találkozásra. 14 éves korunkban összejöttünk. Pár rövid hónap lett a „kamasz” találkozásból, Csabi gondolataiban élete első szerelme lettem, egyetlen és utolsó is.

Elröppent 30 év. Házasságokat kötöttünk, gyermekeink születtek éltük a felnőttek mindennapi életét. Tudtunk mindig egymásról, az anyukáink, amikor összefutottak kibeszélték kinek mizu a gyerekével. Volt, hogy találkoztunk Békéscsabán - én már akkor Egerben éltem - és örültünk mindig a másik táraságának.

Telefonbeszélgetés, melyből Erikának az jött át: „Milyen rendes ez a fiú, hogy ennyi év után felhívja, hogy beszélgessen vele”. Csabi szeretett volna találkozni Erikával, mert nagy szüksége lett volna rá abban az időszakában.

Üzenetváltás messengeren. Nem túl jó sült el, mentünk tovább az élet tengerén.

Messenger üzi ismét.
Csabi: Szia, én gödörben ismét. Te jól vagy?
Erika: Hasonló kép. Adj telószámot, hívlak hamarosan.